-Úristen én ezt nem hiszem el...nem,nem nem!!Most ha ez ideköltözik..ájjunkmeg...elvileg idevalósi,mértnem az annyával lakik?talán neki se lenne...? jaj,szegény.Na de ha ez itt marad,fennáll a veszélye,h beleszeretek v vmi..és és ...arra rájönnek a köcsögök,és megölhetik. jaj istenem el kell tünnöm innen!- gondolkodott Abbey,majd felállt az ágyáról és pakolászni kezdett..összerakta minden cuccát,írt egy cetlit h elhúz innen minnél messzebbre,majd hátára kapta a táskáját és halkan kiment a fenti előtérbe,majd szép lassan lement a lépcsőn,felhúzta a cipőjét, és már nyitotta is az ajtót mikor vki megszólalt mögötte.
- te meg merre tartasz? - kérdezte David,de h hol volt,arról Abbeynak selytelme sem volt,hisz sötét volt mint atom. Egy villanással később már fel is kapcsolódott a villany. David a lépcső tetején állt.
- Én..én...nem maradhatok itt..- mondta végül egy nagy sóhajtással és már indult is volna
- Miért nem? Ha tényleg, akkor mért pont este akartál eltünni?  - David,és szemlátomást Abbey-t már idegesítette ez a sok kérdés,és kicsit szikrázott amit David is észre vett,de inkább nem kérdezősködött tovább.. becsukta az ajtót és David felé fordult ujra,aki már a lépcső aljában állt. - na szóval?
- Hát hol is kezdjem...nem maradhatok,mert ezzel téged is életveszélybe sodorlak,nem beszélve nagyidról,aki mindig cs hajtogatta,h nem,maradjak meg minden,ő úgy látja,h ha meg kell halnia hát meg kell hallnia. Aztán félek,h veled is jobban összeismerkedek meg minden,és akkor mégjobban fognak rád is vadászni,h megöljenek cs azért,h mindenképp szenvedést okozzanak nekem...Meg Linke miatt is...hazakísért és már épp eleget beszélgettünk ahhoz,h az ő halála is hatalmas megrászkódtatás legyen nekem...na meg persze tinik ezreinek.. - mondta Abbey a hegyibeszédet.
- Miért vadásznának ránk?és rád miért.? ez nekem nem tiszta..nem vagy te egy kicsit... - David
- nem!!tudom mit beszélek..!!és az igazat...és azért,mert engem vmilyen okokból fogva üldöznek,valószinüleg azért,amiért a szüleimet  és a nővéremet is megölték. - Abbey - és tudják,h minnél jobban meg vagyok belül sebezve,annál gyengébb vagyok. És márpedig engem igen könnyű megsebezni. - Abbey- és amugy te miért lax a nagyanyádnál,ha helyi vagy?bocs,cs ez felötlött bennem..
- nagyon sajnálom ami a családoddal történt,de én a nagyival értek egyet.ha meg kell halni hát meg kell halni... és amugy semmi baj. Volt egy kis nézet eltérésem édesanyámmal.- David
- nagyon bátrak vagytok..amúgy sajnálom,remélem minnél hamarabb helyre rönnek a dolgok...-  Abbey
- énis. na most pedig húzd le a cipőd,és menj vissz aludni. Jó éjszakát.  - köszönt el David
- Nekedis...- Abbey,majd felment ő is a szobájába, visszaöltözött pizsibe és bebújt az ágyába, és ezt követően már aludt is.Reggel irtó kómásan kelt. Szülinapja is volt, Péntek, Muriel megengedte h otthon maradjon.. - Király..- gondolta Abbey mikor kócosan kimászott az ágyból és mamuszába belebújva indult neki az ajtónak,amit persze először kinyitott ,majd lement enni.
- Jó reggelt:) - köszönt mosolyogva Muriel néni és elétolt egy hatalmas tányér csupasz palacsintát kakaóval és lekvárral.
- óó, nagyonszépen köszönöm- köszönte meg Abbey,majd mikor az utolsó falatokat nyelte le David jött le a lépcsőn,mire Abbey röhögésbetört ki,és kis híjján megfulladt. David felvonta a szemöldökét, nem is csak azért,mert Abbey mindjárt megfulladt,hanem hirtelen türkizkékre váltott a hajszine,és mostmár David is nevetett.
- na mivan itt? Abbey meg ne fulladj itt nekem!- jött oda Muriel és hátbavágta egy párszor. - mellesleg,Türkizkék a hajad
- hagyd így :P - David
- na persze...>.< amugy reggelt. - köszöntötte,s már cs azkért is visszaváltoztatta az eredetire a haját
- neked is .  - David - de ha tudod válltoztatni,miért bújdosol?
- mert nem tudom magam annyira változtatni h ne ismerjenek fel