Der Wegwaise - Útvesztő
Az út hosszú és a csomag nehéz.
De rájöttem, nem fordulhatok vissza.
És visszagondolok arra, ami egyszer volt.
De itt állok tovább várva.
Azt gondolod, hogy ismersz engem?
Lövésed sincs ember!
Tudod milyen, mikor az ember munkanélküli?
Mindenki azt kérdezi:
Mit csináltál eddig?
Az elmult 3 évben nem csináltam mást, csak zenéltem!
MI?!
Figyelj, pont ezt mondom,
Senkinek sem volt nehezebb élete.
Te meg ott fekszel mellette állat módon!
De egyszerűen lehetetlen igy lenni,
Nem frusztrálom magam.
és ha ugyan így megy neked is, az egyszerűen badarság.
Az utolsó három év nekem olyan volt, mint egy hullámvasút.
Pincéből 5 csillagig,
Csillagoktól vissza megint,
és ismét hegynek fel!
Amíg bele nem bolondulsz!
Mennyit ér a szerencse?
Minden nap elvesztesz egy szeletkét magadból.
És minden amit akarsz az a pihenés.
És, nem úgy tenni,
Mint ahogy te sem aggasztod magad.
Bazd!
Azt mondod ismernél, hát hallgass ide!
Az út hosszú és a csomag nehéz.
De rájöttem, nem fordulhatok vissza.
És visszagondolok arra, ami egyszer volt.
De itt állok tovább várva.
Nem akarok többet arról rappelni, hogy milyen szar nekem.
Átszellemültem és átgondoltam. amit most mondani fogok.
Nekünk is szarul megy, de van hogy nem.
Luxusproblémáink vannak, csak nem tudjuk.
A földön feküdtem és volt egy álmom.
Erre gondoltam és felépítettem azt.
Semmi ha és semmi de.
Semmi, de semmi nem volt tiszta.
Majd egy év mulva mikor sztár voltam
akkor minden megvolt.
Elpárolgott az álmom a Nevadaban!
És az üzlet más volt, amikor rájöttem
3 év után összehoztam!
A banda feloszlott és ott ültél és mindnet beszéltél
Kezded elölről.
Átkozott!
Az út hosszú és széles.
Szarok rá, átkozottul kivagyok!
Az utamon seni sem vezet
Sajnos soha nem látom,
Látszólag és vagyok a magam legnagyobb ellensége.
Később!
Az út hosszú és a csomag nehéz.
De rájöttem, nem fordulhatok vissza.
És visszagondolok arra, ami egyszer volt.
De itt állok tovább várva.
Az élet már vicces.
Játszol is valahogy meg nem is.
Mindegy mit teszel,
A fő, hogy higgy magadban!
De ti nem hisztek magatokban.
Asszem én most újra bízok magamban.
Az ember mindent el tu érni, csak akarni kell!
Minden nap ezért kell élni!
Minden nap mindent megadni!
Minden nap erre törekedni!
Épp ellene voltál,
De ez a nap nem jön el még egyszer!
Arra gondolok,
Azt hiszem az emberek a csatateret a kertbe tudják varázsolni.
És utána felállni, hogy az életet leporold.
És mikor?
MOST
Ma kezdem!
Nem bánok én semmit se, örülök ember!
A rossz ott van, hogy meglásd a jót!
A jó az életben a ’választás’ vagy a legjobbat venni.
[.]
Fogd az életed és töltsd újra!
Kezd ma!
És visszagondolok arra, ami egyszer volt.
De itt állok tovább várva.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
