Szóval… nagy levegő, kifúj. És Go!
- Készen vagyok. :) - mondtam az asztalhoz érve, ahol mindenki dumálgatott.
- Rendben. Indulhatunk?
- Igen.- majd elindultunk.
- Csak okosan!!- kiálltott utánam Bubu.
Válaszképp kinyújtottam rá a nyelvem, mire mindenki nevetett. Bár, amilyen fejet vágtam mellé, nem is csodálom. Olyan *eztmostmértmondodmikortudodhogyénegyangyalvagyokdeezperszenemigaz*. : D
Nem vagyok egy szószájtjár (nem tudom, hogy kell leírni) emberke. De most szófosásom volt. Ami nem volt annyira rossz, mint egyéb helyzetekben, mert legalább volt min nevetnünk útközben.
Egy hangulatos ki teázóba mentünk.
- Mivel az étterem túl… hülyén jött volna ki… így arra gondoltam…
- Teaház?? – vágtam a szavába
- Igen.
- Wow. Birom a teaházakat.
- Tényleg?
- Iiigen. Régebben Bubuval meg pár haverral sokat jártunk teaházakba. :)
- Akkor sok emléked van onnan is. Gondolom.
- Ööö van egy pár igen. :D – mire David is csak mosolygott.
Majd bementünk, ahol egy hátsó kis boxba vezettek minket. Hozták az itallapot ( XD nekem tealap…) és kiválasztottuk, hogy milyen teát szeretnénk inni. Én inkább milyet szeretnék kóstolni. . .Valami kínai tea volt, szal nem emléxem a nevére, sőt kiejteni sem tudtam sz’al csak ráböktem egyre. David vaníliás – meggyes teát kért.
- Az jó féle tea. Otthon elég sokat ittam olyat.- mondtam Daa-nak.
- :) nem csodálom, akkor, hogy megbíztam az ízlésedben.
- :D sőt most itt Hamburgban a lakásunkon is ilyen tea van, azt hiszem.
- Ezek szerint te és Bubu, nem Hamburgiak vagytok?
- Nem. Wiesbadenben laktunk…lakunk.
- És hogy kerültetek ide?
- Utazgattunk az országban, és Magdeburgban elfogyott a pénzünk. Mivel Hamburg közelebb volt, mint Wiesbaden és Bubu unokatesói is itt laknak, így ide jöttünk. Az étteremben üresedés volt, nekünk meg kellett a pénz…
Kihozták a teát. Iszonyú forró volt. Le is vitte a szőrt a torkomról. David undok módon kinevetett, mire ő is belekortyolt a teába és ő is megégette a száját vele. Én természetesen elővettem a leggonoszabb mosolyomat és csak néztem, ahogy a teával szerencsétlenkedik.
Sokat dumcsiztunk. És mint később kiderült az én teámnak rettenetes utóíze van.
- Jesszus… ez borzasztó….blöáá- mondtam, miközben összehúzta az arcom a tea...
- Mi? A tea?
- Igen. Kóstold meg!- még mindig fintorogva és az orra alá dugtam a csészémet. Belekortyolt és rám nézett.
- Mi ebben a szörnyű?? -de mire kimondta, már ő is érezte – hűű tényleg…. Fúj…
- Mondtam- és visszavettem a csészémet.- bár van, akinek ez ízlik.- és David csak mosolygott.
Megittuk a teáinkat, én nagy duzzogva leküzdöttem undoromat és megittam. Majd sétálni indultunk. Egy közeli parkba mentünk, ahol egy padra ülve, a csillagképeket mutogatta.
- Míg te a csillagképeket ismered, én addig egy némelyik csillag(kép) történetét. – és okoskodó képet próbáltam vágni.
- Valóban? Kérlek! Mesélj! – mondta hitetlenül és undokan. De látszott rajta, hogy direkt…
- Nem. Még megsérteném vele férfiúi önbecsülésed.
- ? ? hát jó… - és magyarázott tovább.
Irtó gyorsan eltelt az idő és azon kaptuk magunkat, éjfél is eltelt, és hűvös is volt már. Felszedegettük magunkat a padról és elindultunk haza. Szépen lassan komótosan battyogtunk egymás mellett, hogy minnél később érjen véget az esténk. Az utolsó 5 percben csendben sétáltunk egymás mellett. Majd megérkeztünk a bejárati ajtónkhoz.
- Szóval…. Megérkeztünk.- mondtam félve a következőkben elhangzóktól.
- Aha… szóval… én jól éreztem magam.- mondta kissé idegesen, amitől én jobban kétségbeestem.
- Én is- és már hallottam, ahogy remeg a hangom és kezd vékonyodni( mm a hangom kezdi a magas c-t ütni). : S
- Lehet, hogy…- ó-ó kerekedik a szemem…félek…- ezt megismételhetnénk…
- Persze- vágtam a szavába XD
- .. párban.
- O.O …- köpni – nyelni nem tudtam. Jó lehet, hogy ezt akartam hallani, de akkor is meglepett.
- Szóval?- kérdezte. És látszott rajta, hogy megijedt egy picit.
- Pe-persze! :)
És erre már ő is csak mosolygott.
- akkor… jó éjt! )
- jó éjt!- majd három puszi, de a 3. kissé félre ment… a számra több jutott belőle.
Lehet, hogy erre vártam, hogy összejöjjek Daviddal, de meglepett minden. Majd a szemébe néztem nagy boci szemeget meresztve, hogy ez most… mi? Közelebb lépett, közelebb léptem és gondolom nem kell ecsetelnem a többit.
Még egyszer jó éjszakát kívántunk egymásnak, és mind a ketten aludni indultunk. Persze mindenki a saját ágyába. 
AJÁNLOM AZ OLDALT
