-És mondd csak kislányom, mikor szeretnéd hazatolni a képedet? – kérdezte anyu mosollyal a hangjában. Vasárnap délután 14 órát írunk. Épp készülődnék, de anyu megcsörgetett így kényelembe helyeztem magam a kanapén. Tudtam, hogy nem lesz gyors menet.
-Anyu. Amint megtehetem, hogy egy hetet nem megyek be dolgozni. – feleltem nemes egyszerűséggel a hangomban.
-Lina, karácsonykor láttalak utoljára!
-Tudom anyu.. – piszkáltam a körmeimet. – De nem jöhetek csak úgy el munkából. Főleg, mivel meséltem, hogy most új feladatot osztottak ki rám, amit nem tudom meddig tudok csinálni, mert úgy érzem nekem ez nem megy. – húztam a szám.
-Igen, mondtad. De miért nem mondod a főnöködnek, hogy neked ez nem megy.
-Anyu! Most komolyan, ha így oda állok elé akkor azt mondja köszönöm szépen nem kérek belőled. Viszlát.
-Értelek. Minden estere ez a te döntésed. És tudd, hogy mi bármikor munkát tudunk neked ajánlani a cégnél és visszaköltözhetsz Magyarországra.
-Ezt már egyszer megbeszéltük. Én itt jól érzem magam. Vannak barátaim, szép lakásom, hál’ istennek még pénzem is… Munkám is, bár gondolkodom, hogy váltok, de ez most nem lényeg. Az a lényeg, hogy sikerült beilleszkednem. Maradok.
-Rendben. – sóhajtott anyám – Azt hiszem 3 év után bele kéne törődnöm, hogy neked már ott van az otthonod. – pár pillanatig néma csendben voltunk.
-Anyu most mennem kell… tudod a buli..
-Igen a kötelező buli a zenekarral. – mosolyodott el. – Itt nekem valami nagyon nem stimmel.. Csak úgy elmész egy ilyen házibulra? Méghozzá munkából?
-Nevetségesen hangzik ugye? – nevettem harsányan.
-Őszintén? Nah mindegy. Menjél csak aztán majd msn-en legyél legalább fönn, hogy elmeséld mit sikerült összehoznod.
-Erre én is kiváncsi vagyok. Majd felmegyek.
-Jolvan. Szia!
-Szia! Puszilom aput és a hugit!
-Átadom!
Azzal megbontottuk a vonalat és végre készülődhettem.
Felvettem egy egyszerű sötét farmert lila toppal a hajamat hagytam kiengedve és végre felvehettem a kedvenc fehér , kényelmes deszkás cipőmet is. Halvány smink. Táska. Bele telefon, jegyzetfüzet, digtafon, toll. Ezek szinte mindig nálam vannak.

Lassan meg is indultam a megadott címre. Kicsit elszámítottam magam, így 15:30 helyett 15:15-re értem oda. A kocsival leparkoltam az egy szintes kis barátságos házikó előtt. Szép nagy volt az udvar, volt benne két hatalmas fa, amik jól beárnyékoltak a tűző nyár eleji napsütéstől.
-Szia Lina! Korán ideértél. – sietett ki elém a kapuba Hailey.
-Tudom. Már úgy vagyok programozva, hogy mindenhova sokkal előbb elindulok a forgalom jóvoltából. Csak azt felejtettem el, hogy ma vasárnap van.
-Jah értem. – mosolygott. - Gyere be nyugodtan. Már mi is készen vagyunk. – azzal beinvitált a házikóba.
Az előtérből a nappaliba lehetett lépni, ahonnan nyilt egy üvegajtó pont szemben. Jobbra pedig volt egy kis folyósó 3 ajtóval. Szépen berendezett ház volt, bár rend az nem nagyon volt. Pár újság szana-szét volt dobálva és ruhák is gyülekeztek az egyik fotelben. A kanapé előtti kisasztalon üres üvegek és egy félig nyitott könyv volt ledobva. A TV-ben egy szappanopera volt eléggé hangosra kapcsolva.
-Bocsi a rendetlenségért, de egyszerűen nincs idő rendet rakni. – jegyezte meg Hailey félvállról és beletúrt a fotelben gyűrődő ruhák közé majd kitúrt egy fekete pólót.
-Jan!! – kiabált az üvegajtó irnyába.
-Mondd! – lépett ki a kis szőke, ha jól láttam a konyhából. Élőben még helyesebb, sőt ezzel a kis körszakállkával még talán vagányabb is.
-Jan Ő itt Karolina Kollar, a Bolerotól.
-Örvendek. – lépett elém majd kezetfogtunk.
-Szint úgy. – néztem mélyen a szemébe. Fő a határozottság. Próbáltam rejtegetni a kislányos megnyilvánulásaim, de a mosolyomat nem tudtam rejtegetni.
-És a barátnőid mikor jönnek? – fordult hátra Jan, de Hailey már nem volt a helységben.
-Azt hiszem öltözni ment.
-Oh, oksa. Addig.. kérsz valamit inni? – kérdezte nagy nehezen.
-Jöhet. – válaszoltam.
-Gyere. – majd beléptünk a konyhába. Hát… úristen. Ráférne egy nagy takarítás. Úgy látom még a teli szemetes zsákot is csak az asztal lábáig sikerült kivinni. Nem volt  nagy a konyha. Középen egy téglalap alakú asztal, körbe pultok és a hűtő, mosogatógép, sütő.
-Bocsi a kupiért, csak nincs időm takarítani. – mondta, miközben a hűtőböl elő vett egy bontatlan almalevet.
-Értem. – erőltettem mosolyt a képemre. Ezt már hallottam.
-Alma jó lesz? – kérdezte
-Persze. – bólintottam.
-Ööö.. – rázogatta meg, majd beleszagolt. – Még jó. – kacsintott, miközben letette az asztalra.
-Hurrá.. – jegyeztem meg halkan.
-Jaaj, pohár már nincs. – nézegetett a fölső szekrénysorban. – De itt biztos. – nyitotta ki a mosogatógépet – Basszus. – takarta el az orrát kézfejével. Pár pillanat mulva én is megéreztem a pár napos szennyes tányérok szagát a levegőben.
-Ne haragudj tényleg. – nézett rám fintorgó képpel.
-Jan! – kiabált be Hailey. – Itt vannak a lányok! Menjünk!
-Perc! – kiabált ki.
-Tudod mit.. annyira nem is vagyok szomjas. – legyintettem. – Inkább menjünk. – indultam meg kifelé.
-Lina, ők itt Kathy és Gina, a barátnőim Neumünsterből. Csajok, ő pedig Lina, a főnököm, míg gyakorlatozom.
-Örvendek. – mosolyogtak. – Hol van már Jan? – vigyorogtak a csajok.
Tipikus 18-20 éves volt mind a kettő. Ginanak rövid, tépett, fekete haja volt, kék szemekkel, Kathynek pedig nagyon hosszú enyhén hullámos szőke haja. Mindketten szépek voltak, bár Gina rendelkezett fölös súllyal de ízlésesen tudta ezt leplezni a ruhájával.
-Jan! – kiabált be a konyhába Hailey.
-Itt vagyok már. – lépett ki.
-Szijja. – vigyorgott Kathy, mint a vadalma, amin egy jót mosolyogtam magamban.
-Hello. – intett neki zavartan Jan.
Miután itt is megtörtént a bemutatkozás úgy döntöttünk megyünk az én kocsimmal, hisz ötünknek fölösleges két kocsival utaznia. Jan ült mellém az anyósülésre, hogy tudjon irányt mutatni, míg a három lány hátul sugdolózott és nevetgélt. Érdekes. Csak négy év van közöttünk de ők még annyira gyereknek tűnnek a szememben. Tudom én is ilyen voltam 20 évesen. Sőt még most is ilyen vagyok, csak megtanultam komolynak mutatni magam, hisz egy dolgozó nőnél ez a legelső alapszabály, és ezt majd idővel Hailey is megtudja mellettem.

-Megérkeztünk. Ez az. – nézett ki a szélvédőn a házra Jan.
-Wow.  Szép… nagy. – néztem meg én is jobban. Két emelete volt és az emeleten pont az utca felé volt egy hatalmas erkély.
-Igen. Frank büszkesége. De minek neki ekkora ház?! – kérdezte gúnnyal Jan miközben kikászálódtunk a kocsiból. – Okké néha ide jönnek a szülei vagy a nővére egy hétvégére. – egészítette ki magát.
-Akkor mégis csak kell valamire a nagy ház. – mosolyogtam
-Mást nem, a nagy partikra. – vigyorgott Hailey. – Emlékszem egy éve itt csináltunk egy meglepi bulit Chrisnek és Jan… - húzta el a végét.
-Hailey. Most kell befogni.
-Mi volt?? – kérdezte csillogó szemekkel Kathy. Annyira rá van cuppanva, hogy az már vicces
-Semmi – nézett figyelmeztetően Jan unokahúgára majd a bejárati ajtóhoz érve megnyomta a csengőt.
-Majd egyszer elmondom. – súgta a barátnőinek oda Hailey.
-Ááá, srácok! Gyertek beljebb! – tárta ki nekünk az ajtót Frank.
Mikor beléptünk rögtön jobbra vettük az irányt egy jókora étkezőbe, ahonnan a konyha nyílt.
Frank lepacsizott Jannal majd két puszival üdvözölte Haileyt. Aztán az étkezőbe lépett még Juri és Linke is.
-Héhahó! Mennyi ember! – mosolygott Juri.
-És mennyi szép lány. – vigyorodott el Linke. – Ezt itt kivéve. – bökte meg Haileyt.
-Gonosz. – nyújtotta rá ki Hailey a nyelvét, majd mindketten nevetni kezdtek
-Nah srácok, ők itt Gina, Kathy és Lina. Csajok, ő Franky Chris és Juri.
-Tudjuk. – olvadtak Gina és Kathy.
-Jah és Lina jött az újságtól, akinek Hailey dolgozik. – toldotta meg Jan.
-Hát üdv lányok. Érezzétek otthon magatokat. – tárta szét karjait Frank.
-Voltaképpen miért is van most buli? – bátorkodtam megkérdezni.
-Jövő hét szombaton jön ki az új nagylemezünk. – kezdett bele Frank. – Jövő héten végig még stúdióba leszünk…
-Igen tudod megbeszélés a turnéval kapcsolatban, utolsó simítások ’satöbbi… - folytatta Jan.
-És nem lesz semmi időnk már ünnepelni. Így előre bulizunk. – egészítette ki őket Chris
-Jah, utána már csak koncertek, fellépések… - sorolta Juri.
-Te hülye, a kettő ugyan az. – nézett rá bambán Chris.
-Jolvan na. – forgatta a szemeit Juri.
-Mikor jönnek meg a többiek? – kérdezte Kathy. És pont ekkor csöngettek
-Csak kérdezned kellett. – mosolygott Chris.
Pár perc mulva ismét három taggal bővült a helység. David, Timo és a csávó lépett be, akit a boltban is láttam tegnap.
-Sziasztok! – tették le a nagy szatyrokat. – Egy kis nasi. – kacsintott Timo. Ismét midnenki pacsizott mindenkivel, majd jött a szokásos ki-kicsoda, aztán mikor hozzám értünk…
-Ne már! – blokkolt le Timo. - A piros lámpás, boltban ütközős csaj?!
-Ez még hagyján, de Boleróban riportot készítő csaj is. – vágta rá Jan.
-Amúgy Karolina Kollar. – nyújtottam a kezem. – De inkább csak Lina.
-Jéé! Mint a macskám. – jött ez a felettébb érdekes hozzászólás Davidtól.
-Én a srácok menedzsere vagyok, Pete. Örülök, hogy megismerhetem és mielőtt még bármi félreértés is történne a mai este elhangzottakat nem szeretném ha közzé tenné az újságban. Meginterjúvohatja a bandát akár most is és ennyi. – Pete nagyon komolynak hangzott és az is volt.
-Meglesz. – bólintottam. Úgy láttam nem nagyon tetszik neki, hogy itt vagyok…
Még a konyhában feltettem a srácoknak pár kérdést de rajtuk is látszott, hogy most nem nagyon foglalkoztatja őket a munka. Elmondták, hogy hiába vannak a nap 24 órájában együtt, annak a 90%-a csak a munkáról szól, ezért szeretnek csak úgy összejöni egy délutánra. Én meg már-már pofátlanságnak éreztem, hogy betolakodom ide.

A buli igazán fergeteges volt… Csak nem a számomra. Tudtam, hogy így lesz, nem voltam meglepve. Hailey két barátnője hamar megoldották a beilleszkedés-problémát. Jan ivott egy kis mennyiségnyi piát így Kathy le is támadta és nagyon jól elszórakoznak a fotelben. Hailey és Gina is egy jó ideje elröhögcsélnek Daviddal és Pete-vel. Juri neki állt szendvicseket készíteni Timoval míg Linke és Frank Janon és Kathyn röhög. Én meg…ülök a lépcső 3. fokán és nézem mit csinálnak a többiek… szánalom.