Szomorúan, magányosan kullogtam el Davidéktól. Betty és Ő elmentek kamatyolni, én meg tök egyedül... Szomorkásan kullogtam a Wiesbadeni vonatállomás felé. Beszóltam a jegypénztárba:
-Egy diákjegyet Hamburgba.
Fizettem, és a menetrendben megkerestem a legközelebbi vonatot Hamburgba. Szerencsém volt, az 5. vágányról 10 perc mulva indult. Gyorsan kisprinteltem, és felszálltam. előkotortam a táskámból az mp3-lejátszóm, elindítottam és majdnem a maximum hangerőn hallgatni kezdtem egy ütős számot. Már majdnem elbóbiskoltam, mikor jött a kalauz.
-Jegyeket, bérleteket!-mondta.
Mogorván odanyújtottam a jegyem.
-Rendben.- mondta.
Lassacskán megérkeztünk. Lekászálódtam, és elindultam a majdnem ismeretlenbe. Egyszer csak David apjával futottam össze:
-Szia!- köszönt nekem oda a fater.
-Jónapot.- dünnyögtem vissza.
-Davidot nem láttad ma?- kérdezte.
-Nem.-mondtam szomorúan.-De biztos Wiesbadenbe ment ahhoz a csajhoz, valami izén dolgoznak, tessék őket megnézni majd.-tettem hozzá kaján vigyorral.
-Hm. Rendben. Mondasz valamit. Hazaszólok, és megnézem, mert elég fontos családi ügyben keresem.- mondta a fater.
-Oké.- mondtam.- Viszontlátásra, és jóutat!- tettem hozzá hatalmas vigyorral
Kissé felvillanyozva baktattam az ismeretlenbe. Úgy gondoltam, kiveszek egy szobát egy hotelben néhány napra, vagy szólok Frankynek, elférnék-e nála pár napig. Egyszer csak Linkével futottam össze.
-Nahát! Hát téged is látni errefele? Hogyhogy nem a Bettinél vagy?- kérdezte tőlem Linke.-
-Szia nekedis.- morogtam.- Bettinek sürgős megbeszélnivalója akadt Daviddal. De asszem érdekesen fog végződni az ülésezés.- vigyorodtam el a végére.
-Huhúúúú! Csak nem összemelegedtek?! Pedig David elég sokat emlegetett téged is. És mi is lenne az a hatalmas nagy megbeszélnivalója Bettynek Daviival, amiből kihagyja az egyik legjobb barátnőjét?-kérdezte.
-Betty még mindig nem olyan nagy perverz állat, h hármasban csinja.- mondtam füstölögve.- De már asszem elintéztem a napjukat. De erről még hallgatok. Majd kiderül, ha az apja hazajött.- vigyorodtam el gonoszul.
-És most csak így kalamolsz Hamburgban?!-kérdezte elhűlve.- Nálunk van hely, feljöhetsz pár napra, az öcsém táborban, Carina melózni van, 2 hét mulva jön haza, Anyuék meg nem sok vizet zavarnak.-hadarta vigyorogva.
-Háááát.... oké!-válaszoltam.
-Most nekem sincs semmi dolgom, anyuék melóznak 6ig... egyedül lennénk otthon.- kacsintott rám cinkosan.- Ha már Davii úgyis félrelép...-tette hozzá.
-Linke! tudod nagyon jól, hogy...-morogtam.-
-Jó, oké, te tudod, én csak mondtam... érdekes, még mikor szünet elején kijöttél, hogy tudtál nézni.- hajolt hozzám közelebb.
-Eredj már! Na akkor esetleg felmegyünk hozzád, vagy itt fogunk ácsingózni Hamburg közepén estig?- kérdeztem gúnyosan.-
-Oké, felőlem mennyünk.-mondta Linke.
Tízpercnyi baktatás után végre megérkeztünk Linkéék lakására. Otthonos hely, igaz legjobban Linke szobáját ismertem.
Lepakoltam, és már hallottam is Linke megszokott perverz hangnemű utasítását: 
-Gyere fel.- mondta.
Én rosszat sejtve elindultam felfelé a lépcsőn. Az ajtajánál várt, felkapott, és bevitt a szobájába.
-Linke!!! Neeeee! Tegyél le!!!!!!- visítottam.-
-Nemén! Még a végén megütöd magad!-nevetett.
Valami ösztöntől vezérelve az ajkára tapadtam, és arra gondoltam, lehetséges-e, hogy ez a perverz disznó minderre a gondolatain keresztül vett-e rá. Végre leakadt rólam, hogy levegő után kapjon. 
-Na ugye...-nevetett rám.-
-Teeeeeee...-morogtam.-
Elkezdtem kigombolni ingét. Szép lassan lekerült rólunk minden ruha...
-Tudod nagyon jól, hogy ezt nem lehet.- morogtam Linkére.-
-Mért Davidnak lehet?! Oké, hogy mindkettőtökbe szerelmes...-itt hirtelen befogta a száját.-Hopsz, ezt nem kellett volna.-morgott.
-Hogy mondod?- Kérdeztem tágra nyílt szemekkel.- Mindegy, hagyjuk- morogtam.-
-Énis így gondoltam.- nézett rám nagy komolyan.- Amit az elébb elmondtam, titok, David megnyuvaszt, ha megtudja h pont neked mondtam el...-vörösödött el.-
-Na de ne szarakodjunk...Akarsz valamit, vagy visszaöltözök, és meek Frankyhez... -Morogtam.-
Nem válaszolt, inkább hatalmas perverz vigyorral csúsztatta kezét egyre lejjebb, és lejjebb. Mikor rájöttem, hogy mit akar, csak beleegyezően morogtam:
-Te perverz dög.-
-Nem csak értem a dolgom, szivi.-mondta gúnyosan, majd megcsókolt. 
Nyelvét majdnem ledugta a mandulámhoz, pár másodpercig levegőt se kaptam. Majd folytatta munkáját, ujjai egyre hevesebben dolgoztak rajtam odalenn. Hirtelen erőt vettem magamon, és kicsúsztam keze alól, magam alá kényszerítettem, és átvettem az irányítást. (fürge ujjak 5 perce, igaz Betty?:P- a szerk.)Ujjal, szájjal könyörtelenül végeztem dolgom (remélem, kirakod a 18-as karikát, Betty!). Linke egyre nagyobbakat nyögött,(még a nyála is csoroghatott)majd élvezett egy elsőt. Terméke a kezemen, a hasán, és a számban kötött ki. Szuszogott egy sort, közben hozzábújtam. 
-Még nincs vége.- suttogta.-
-Naná! Ha már felhergeltél, ennyivel nem érem be!.- nevettem rá.-
Hirtelen felémkerekedett. Hápogni sem tudtam a meglepődéstől. Kezeim a derekán nyugodtak, még nem álltak készen a karmolásra. Lökései nehézkesek voltak, majd egyre olajozottabban mozgott, egyre gyorsabban. Engem pedig egyre közelebb sodort az orgazmushoz. Egy mélyebb lökéstől felnyögtem:
-Aaaaaaaaaaaaaaaaahhhhhh... Teeeeeeeee.....
Linke mással volt elfoglalva, éreztem, hogy készíti a patront. Egyre nagyobbakat nyögött, homlokát óvatosan a kulccsontom alatti részbe fúrta. Mintha áramütés szóródott volna szét testemben, megvonaglottam az élvezettől, ujjaim görcsösen megszorultak a derekán. Egyre mélyebbeket lökött, én félig kábán felsikoltottam:
-Woouuuuuuáááááááááááááááááááááááááááááááhhhhhhhááááúúúúúúúúúúúúúúúúúú....Liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinkeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!!
Belekarmoltam hátába, ő egy nagyot harapott a vállamba. Megállt. Éreztem ahogy szétárad bennem élvezetének terméke. Fejét a mellemre fektette, úgy szuszogott egy jó ideig. Aztán még egy hosszút csókolóztunk, felöltöztünk, és már hallottuk is Linke anyjának a hangját odalentről:
-Kisfiam, hazajöttem!
-Rendben, muter.-válaszolt Linke.- Egyik haverom lejött. Elfér, nem?-kérdezte.
-Persze. Ugye nem valami fiú megint?- kérdezte az anyja.
Mi közben lesurrantunk.
-Jónapot.-köszöntem fülig pirulva.-Remélem, pár napig nem fogok nagy vizet zavarni.-mondtam.
-Nem, Carináék most úgysincsenek itthon.-mondta az anyja.-Kisfiam, beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte.
-Igen, anya.- sóhajtott Linke.-
Én óvatosan kisurrantam a szomszéd szobába, de a fülem az ajtóra tapasztva tisztán hallottam hogy mit beszél anya és fia:
-Ki ez a lány?-kérdezte az anya.
-Egyik haverom "barátnője", most összevesztek, és összefutottunk a városban, ahogy jött a Wiesbadeni vonatról....