Igen, felvettek a melóba! Mondanom sem kell mennyire szerencsésnek tartottam magam, hiszen nagy forgalmú étteremről volt szó, nagy forgalom=sok pénz=nekem is sok pénz. :P

Mint később kiderült még rajtam kívül három lányt vettek fel, mert az elődjeink nem voltak elég „felelősségteljesek” (nem mintha én az lennék :P)!

Az első találkozásunkkor Betty törte meg a csendet:

- Én Betty vagyok!

- Bubu!

- Barbee!

- Timy!

- Meséljetek vmit magatokról!- én, erre mindenki és mit?- nem tudom, például azt, hogy honnan tudtatok a melóról, miért vállaltátok el, stb.?

- Hát mi Bubu-val az összes pénzünket elutazgattuk, és mivel Bubu tesóié az étterem ezért ide jöttünk melózni!- Betty.

- Én már nem tudom, hogy honnan tudtam a melóról, csak azt, hogy most van egy jól kereső állásom!!!- Timy XD

- Nem tudom ismeritek-e a Pan!k zenekart?- én.

- Persze, ők a kedvenceink!!!- mindannyian.

- Na, szóval az énekes, Franky nagyon jó barátom és ő ajánlotta ezt a helyet, meg ide be is ajánlott (hát nem szupi, hogyha az embernek ilyen ismerőse van, aki bármit eltud neki intézni :P XD)

- Ó, te kis mázlista, bezzeg mi senkit sem ismerünk!- Betty.

- Ez nem igaz! Mert én is ismerem Franky-t, mert amikor itt voltam a tesóimnál akkor bemutattak neki!- Bubu.

- Hey! És én erről miért nem tudok?- Betty.

- Mert nem akartam, hogy a zenekarról és David-ről mesélj nekem órákon át!!!

- Ez nem igaz!!! Vagyis de, de akkor is!!!

- Igazad van, bocsi!!!- nézett Betty-re Bubu cuki nézéssel.

- Semmi!

- Nekem pedig nem más, mint Jan a bátyám!!!- Timy.

- Mázlista!!!- ezt is egyszerre.

Aztán még beszélgettünk pár dologról, de az eleje (mm a beszélgetés eleje) elég bénán kezdődött!!!

Már elkezdődött a munkaidő, mi még mindig csak dumcsiztunk! És a főnöktől kaptunk egy alapos fejmosást…, de „most az egyszer” megbocsátott, meg aztán Bubu megint elővette azt az aranyos nézését aminek (a főnök szerint) „senki sem tud ellenállni”!!! Nyert ügyünk volt.

Aztán nagy nehezen nekiláttunk a munkának… Eleinte elég rosszul ment! De most csináltuk először!!!