Annyira jól éreztem magam az este, Timo mellettem, keze a vállamon, és olyan édes volt! Timy pedig Linke-vel beszélgetett órák hosszat, és sztem csak azért nem másztak egymásra, mert ott volt Jan, aki meredt tekintettel figyelte őket!!! Bubu Franky-vel beszélgetett, és, mint „legjobb barátok” néha megölelték egymást, jah és persze néha Timo-val is beszélt, agyon dicsért!!! Juri sem unatkozott néha Jan-nak magyarázott valamit, és próbálta meggyőzni, hogy nem kell Timy-t Linke-től féltenie, és közben velem és Timo-val beszélgetett! Végülis felébredtem az „álomból”, hogy össze kéne takarítani és pakolni sem ártana! El is mentem, addig is hagytam a párokat hadd beszélgessenek, megcsinálom én egyedül is! Én tényleg dolgoztam volna, csak valaki nem hagyott! Timo utánam jött, hogy „segítsen”! Egy darabig segített is, de aztán elkezdett beszélni:

- Olyan rossz, hogy nincs barátnőm!- sunyi mosollyal.

- Nekem sincs barátom! És mégis élek!

- Én is élek csak rossz, hogy nincs mellettem senki!

- Jaj, dehogy nincs!!!

- Például?

- Ha azt akarod, hogy legyen melletted valaki, amikor felébredsz, menj át valamelyik haverodhoz, és feküdj az ágyába! XD :P Na, jó csak vicceltem!

- Jééé! Vannak gyertyák?!- és már futott is, hogy nézegesse őket!- De minek, még nem láttam őket egyik asztalon sem!

- Azért nem láthattad, mert még senki sem kért gyertyafényes vacsorát!

- Jaaa! Majd akkor én fogok!

- És ki lesz a szerencsés?- néztem rá boci szemekkel.

- Hááát! Attól függ, ha te nem akarsz, akkor majd meghívom Jan-t! :P XD

- Ezt most egy randira hívásnak vegyem?

- Igen! Szeretném, ha egy estét, mert az éjszaka még ráér (:P XD) eltöltenél velem!- és mosolygott, de olyan aranyos volt!

- Hát jó, de még csak most ismertél meg!!!

- Tudom, de ez alatt az idő alatt nem volt nehéz rájönnöm, hogy te kellesz nekem!

Erre nem tudtam másként válaszolni, mint úgy, hogy egy jókora puszit nyomtam az arcára! Közben megölelt, és viszonozta a puszit! Meg is akart csókolni, de én nem engedtem! Ne kapjon azonnal csókot!!! És minél inkább vár rá, annál jobb lesz az első! Megbeszéltük, hogy mi hogyan lesz, és kimentünk, mert közben már összepakoltam! Azzal a fiúk összepakoltak és indulni készültek! De Timy, amikor kiment Jan odalépett Linke-hez és megkérdezte:

- Linke!- aki megfordult, és ahogy megfordult egy csókot kapott! Nem volt meglepődve! És csak ennyit mondott:

- Én akartam előbb! De nagyon jó volt így is!

Jan közben kintről nézte az eseményeket, és egy kicsit meglepődött, hogy a nemrég még kis hugicája már pasikat csókol meg! De nem szólt be Linke-nek, amit csodáltunk is! Timo odalépett hozzám

 És megint meg akart csókolni, de odatettem az ujjam a szájára:

- A-a! Majd holnap!- kicsit szemét voltam, de tudjátok ilyen nehéz volt ellenállni?! De megértette és mosolygott:

- Már alig várom!- és elmentek! L

Már mindenki (Bubu, Timy és én is) nagyon fáradtak voltunk, de muszáj volt összepakolni, ék kitakarítani!, Közben elmondtuk egymásnak, hogy mi a helyzet! Miután ezzel végeztünk, Timy megkért rá, hogy had aludjun nálam, mert a szomszédja mondta, hogy bulit fog tartani és nem tudna aludni. Én örültem ennek az égésznek, mert legalább még inkább legjobb barátnők lettünk!!! Miközben mentük haza kaptam egy SMS-t! A volt barátomtól, Marcitól! (Mint már mondtam van egy titkom, hogy mi volt a legfőbb oka annak, hogy idejöttem.) Timy nem tudta ki az, de neki muszáj volt elmondanom és már mindent értett! Az SMS-ben ez állt:

Sajnálom, hogy bántottalak, csak be voltam rugva, és azt is sajnálom, hogy megcsókoltam azt a másik lányt! És tudom, hogy hol laksz, így itt állok a házad előtt, és várlak, hogy beszélhessek veled!

Teljesen kikészültem! Az volt a szerencsém, hogy az egyik szomszédom, akivel nagyon jóba voltam egy eléégé nagy darab és izmos emberke volt! Így ő kijött a ház elé és ha bármi probléma lett volna ő elintézte volna! De hál’ Istennek nem ismert fel a sötétben! Egész éjjel nem tudtm aludni! És reggel, mivel szombat volt Timy-vel elindultunk a boltba… De Marci még mindig ott volt, csak most a kocsijában, és amikor észrevett, el kezdett követni! Timy-vel már-már menekültünk egy kis időt nyertünk a boltban, de végül utolért. Már futottunk és ő is utánunk, mint az őrültek! Aztán belebotlottam Bubu-ba, aztán ő is futott velünk, mi meg elmeséltük neki, hogy miért is futunk! Majd megláttuk Betty-t és David-et meg a fiúkat az apartmanom előtt, persze már csörgött is a telefonom! Amikor észrevettek, mindenki hülyének nézett benünket! Csak akkor jöttek rá, hogy menkülünk valaki elől, amikor Marci elkezdett kiabálni:

- Barbee! Úgysem mnekülhetsz előlem, mert utol érlek majd egyszer, és akkor beszélned kell velem!!!- fenyegetően mondta! És tényleg féltem, mert borzalmas volt, azt viszont nem tudta, hogy ismerjük a fiúkat és hozzájuk futunk!

Aztán Timy Jan és Linke mögé állt és elmondott nekik mindent, én meg már sírtam, mert előjöttek az emlékek és nagyon fájt (de ne értsétek félre nem szerettem már, csak ő volt az első nagy szerelmem, és összetörte a szívem), és lihegtem is, és Timo-hoz futottam, aki nem tudta, hogy mi a bajom! Megölelt, de Marcinak még mindig nem volt tiszta minden és csak jött, és elkapta a kezem:

- Hagyd békén a barátnőmet! Ő engem szeret! Csak most hargszik rám!- Marci.

- Nem igaz, nem a te barátnőd, és nem szeret téged, és esküszöm ha nem engeded el én kinyírlak!- Timo és a fiúk mind odaálltak mögé, mert tudták, hogy miről van szó!

- Nem az én barátnőm? Hát akkor, talán a tied? Igaz, hogy szeretsz és az én barátnőm vagy?- ezt úgy mondta, mint egy őrült, de tényleg, biztos vagyok benne, hogy megőrült!

- Nem, nem vagyok a barátnőd és hagyj békén, már mást szeretek és vele leszek boldog, nem érted? Engedj el!!!- minden erőmmel azon voltam, hogy kiszabaduljak a kezei közül, végül sikerült is! Marci újra el akarta kapni a kezem, de Timo az útját állta és behúzott neki egyet:

- Megmondtam, hogy hagyd békén!!!

- Jó, jó! De ugye tudod, hogy még találkozunk?- mondta miközben a száját fogta!

- Nem fogunk többet találkozni! És ha mégis azt nem éled túl!!!- már tényleg annyira ideges voltam és feldúlt, hogy olyanokat mondtam, hogy mindenki csak nézett, talán afájdalom miatt, mert nagyon fájt ott a kezem ahol megszorongatta, de akkor nem ez volt a fontos! Azzal megölelt Timo és megnyugtatott! Sikerrel járt el! Jól esett, hogy megölelt, és ekkor már tudtam, hogy rá és a fiúkra mindig számíthatok! Az ölelése szeretettel és melegséggel árasztott el! Azt a pillanatot soha nem fogom elfelejteni!!! Utána bementünk valami épületbe, és ott leültünk és beszélgettünk, és a végén már csak nevettünk az egészem, mert annyira szánalmasnak tartottuk őt, hogy muszáj volt! Eljött az este, én elmentem haza felkészülni a randira, és Timo is!