Miután megláttam őket, nem tudtam gondolkodni csak az járt a fejemben, hogy mennyire bolond voltam! Elindultam, Timy utánam jött:

- Barbee! Most hova mész?

- Majd később beszélünk, jó? Most szeretnék egyedül lenni!

- Csak akkor mehetsz el, ha megesküszöl, hogy beszélünk!

- Esküszöm!- és közben mentem, ahogy hallottam a fiúk mind elindultak utánam, és Betty is, de Timy leszerelte őket! Ezért nagyon hálás voltam neki! De egyvalakit nem tudott megállítani! (Istenem, milyen hosszú az a folyosó!!!) És persze, hogy Timo volt az! Elkapta a kezem:

- Barbee! Picim!- a szavába vágtam!

- Most a picikéd vagyok?! Az előbb még nem én voltam az! És tudom most az a rész jön, hogy mennyire sajnálod, és, hogy az csak egy csók volt, meg engem szeretsz, de kérlek ne! Nem vagyok a hülye szövegedre kíváncsi, meg rád sem!

- De! Én tényleg szeretlek!!!

- Mondtam, hogy ezt fogod mondani! Nem tudnál valami értelmesebbet kitalálni?! Oh! Bocsi erre nincs értelmesebb magyarázat! Meg aztán mit várok egy olyantól, aki… Áh, mindegy! Te maradj itt! Csináljátok meg a koncertet! Addig gondolkodj el azon, hogy mennyire volt ez muszáj, és utána, jusson eszedbe ez a mondat: Hagyj békén, és nem merészelj megkeresni és bocsánatot kérni, még egyszer, mert nem fogok megbocsátani, SOHA!!! – ordítottam. Egy pillanatra megsajnáltam, de hamar rájöttem, hogy nem szabad! Lefagyott… Én pedig elindultam! David futott hozzá, és valamit mondott neki, nem értettem, mert ugye én közben mentem!

Beültem a kocsiba és elmentem haza! Megfürödtem, átöltöztem, teljesen higgadt voltam, azóta, hogy ordítottam Timo-val! (Valahogy a vezetés megnyugtat! És ilyenkor tudok igazán gondolkozni az életemről!) Leültem az ágyra és elkezdtem sírni, pedig nem vagyok az a sírós fajta! Csak ültem ott és bőgtem! Majd felhívtam Timy-t:

- Szia!

- Szia! Jól vagy?- közben a háttérben hallottam, hogy Bubu és Timo veszekednek.

- Hogy lehet az ember ilyenkor?

- Rosszul! Várj, kimegyek! Ott nagyobb csend van! Jaj! Remélem Linke nem szól Timo-nak, hogy épp veled beszélek!

- Én is! De ha igen, és akarna velem beszélni, akkor csak nyomd ki a telót, jó?

- Jó! Megnyugodtál már?

- Nem igazán, a vezetés megnyugtatott, majd megfürödtem, átöltöztem és sírtam!

-  Szegénykém! Szeretne Timo veled beszélni, nem most vagyis hát most is csak még nincs itt mellettem! Hallod! Mindenki letámadta! Hogy, hogy lehetett ennyire bunkó!

- Megérdemelte! És jólesik, hogy mellém álltatok!

- Ez már csak természetes!

- Köszi! Csak egy gond van!

- Mi az?

- Az, hogy nem tudom hogyan tovább, mert ugye mindennap látni fogom, jó a munkahelyen meg lehet oldani, bár ott is, ha beszélni akarna velem, akkor utánam jönne folyton…- Timy közben egy jó ötlettel állt elő!

- Elmész szabira! A suliban elvileg most lettek vége a vizsgáidnak! Nem kell bemenned! A lemaradást meg majd behozod! Esténként elmegyünk bulizni, és hajnalba jövünk haza! Így este nem kell látnod, és tuti, hogy reggel nem fog itt toporzékolni, ha meg igen, akkor meg kirúgjuk a házból! Meg aztán nem nagyon hiszem, hogy ezek után a lányok beengedik-e házba, mert ők is együtt érzők! Nos?

- Jó ötlet! Majd jól bepasizom, és leiszom magam, végre egyszer az életben, de úgy igazán!

- Hát, nem tudom, hogy a pasizás jó ötlet-e, mert…

- Jó ötlet! És amúgy is neki mit számít… hiszen, eddig jó volt nélkülem is!

- Szia! Milyen régen hallottam felőled…- nem tudtam miről beszél.

- Timy mi van?

- Igazán? Gratulálok! Remélem, sokáig lesztek együtt!

- Ott van Timo?

- Igen! Remek!

- Akkor leteszem!- a háttérben, Linke hangja:

- Timy, nyugi, már bement!- válasz: Ok.

- De tényleg leteszem! Szia! Csak még annyit érdeklődj meg tőle, hogy miért csinálta! És légyszi írd le SMS-ben!

- Ok! Szia! Puszi! És nyugodj meg!

- Rendben! Amúgy lehet, hogy nem leszek itthon amikor megjöttök, elmegyek valamerre kiszellőztetni a fejem, ha ott van a kocsi akkor elmentem az apartmanba, és megkérdezem, hogy hogyan viselkednek a bérlőim. Ha nincs akkor, elmentem Hannover-be a rokonokhoz!

- Oksi, akkor nem fogok érted aggódni!

- Jó, szia!- először elmentem a rokonokhoz, ott töltöttem az éjszakát, olyan jó volt beszélni velük, mert már nagyon régen beszélgettünk! Majd elindultam haza! Úgy kb. 7-kor már az apartmannál voltam, mert gondoltam megérdeklődöm, hogy mi újság arra fele! Minden rendben volt! Csak két órát voltam ott! Csodáltam is, mert a „szomszédasszonyomat” ismerve, azt hittem, hogy nem érek haza délig sem! De otthon voltam kilenckor, már mindenki felébredt! Timo is ott volt, a lányok megengedték, hogy ott aludjon ő is meg a többi fiú, mert már nagyon „fáradtak” voltak! Amint meglátott Timo elindult felém, de megálljt mutattam neki az ujjammal! Hulla csend volt! Mindenki engem és Timo-t figyelt! Nyugodtan felmentem a szobámba, és becsuktam az ajtót, majd leültem a falnak dőlve. Nem sírtam, csak fogtam a fejem, és gondolkoztam, hogy hogyan tovább, mert már annyira az életem részévé vált, hogy nem tudnék nélküle élni, meg aztán szeretem is, de megcsalt és valóban én voltam a hülye, mert azt, hittem, hogy szeret és majd én miattam megváltozik, de most is tévedtem! Úgy éreztem, hogy az volt életem legnagyobb hibája szerelmi téren, hogy vele összejöttem!!! Közben feljött Franky és David:

- Szia! Hogy vagy?

- Sziasztok! Tűrhetően ahhoz képest, hogy nincs egy napja, hogy a pasimat egy másik csajjal láttam smárolni! Tudom, hogy csak egy csók volt, de ahogy csókolta az már…- és most először éreztem azt, hogy van mellettem két fiú, akiknek kiönthetem a szívem, majd három fiú, mert Jan is csatlakozott, végül már öt, mert Juri is és Linke is feljött! Nagyon jól esett, hogy ott voltak velem! Miután lementek, jöttek a lányok! J Hogy cserélgették egymást!!! :D

És már nem is tudom, hogy mit mondott Bubu, amin mosolyogtam!

Timy megmutatta a kis füzetemet, amibe idézetek szoktam írni és abból azt, hogy:

… a szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba, és gyakran tovább zöldül a szív romjain.                                                                                                                             /Victor Hugo/

Ez volt az az idézet, ami mindig megnyugtatott, és most is bevált. De még mindig nem tudtam, hogy hogyan lesz tovább, mert az idézet szerint is mély gyökeret ereszt a valónkba, és ez a szerelem mély gyökeret növesztett a szívembe…