Este van! Már szent a béke köztem és Timo között! Mindenki lenn ül a nappaliban csak én nem! Valahogy nem voltam jó passzban… Semmi gond, lesz ez még rosszabb is! Rávettem magam, hogy lemenjek és nézzem őket, hogy hogyan hülyülnek! De a lépcső felénél vissza kellett fordulnom… Csörög a telefonom, és Bubu-é is csak az övé lent volt! Felmentem, megnéztem, hogy ki az és ki is nyomtam!!! Lemegyek Bubu már nincs sehol, mert kiment az udvarra telefonálni, mert „személyes”…

- Szia!- Bubu.

- Szia, kicsim!- Bubu anyukája, azt hiszem. - Merre vagy? Mi újság, nem hívtál már azt hittem valami baj van.

- Nincs semmi, még itt vagyok a lányokkal meg a fiúkkal, hülyéskedünk! Semmi új nincs, ez a nap is olyan volt, mint a többi…

- Van egy nagyon rossz hírem és ez Betty-nek is szól!

- Ajaj! Ez már rosszul kezdődik… De mondjad!

- Haza kellene jönnötök!

- Nem! Ezt nem tehetitek! Pont most, amikor minden tök jó!?

- Kicsim! Nem arról van szó, hogy el akarjuk rontani a kedveteket! Csak haza kell jönnötök! Már nagyon hiányoztok!

- Hát, akkor meglátogatunk benneteket! Legalább bemutathatom Franky-t!

- Jó! Majd valamikor bemutatod! De nem csak hazalátogatásról van szó! Haza jöttök és kész! És itt is maradtok!

- De miért? Valami panasz volt ránk?

- Nem, nem volt semmi! Csak már túl sokáig voltatok távol és haza kell jönnötök, meg nem is ebben egyeztünk meg, hanem abban, hogy utazgattok és haza jöttök!

- De!

- Kisasszony, nincs semmi de! Vagy azt akarod, hogy elmenjünk értetek? Megtesszük!

- Jó! De majd visszajöhetünk?

- Ezt majd itthon megbeszéljük!

- Nem, most beszéljük meg!

- Látod már túl sokat voltál messze! Hazajöttök, és itthon megbeszélünk mindent!

- Jó!- szomorú beleegyezéssel. Majd kihívta Betty-t, aki összeroskadt a hír hallatán! Mi bent már azt hittük, hogy valaki meghalt! De szerencsére nem! Aztán közölték velünk is a hírt, hogy el kell menniük, nem tudják, hogy miért csak azt, hogy nem maradhatnak!

- De! Akkor mi lesz kettőnkkel? Egyáltalán visszajössz még?- David.

- Igen! Tudod, hogy nem bírom a távkapcsolatot!- Franky.

- Nem tudom, hogy mi lesz!- Betty. És szomorúan megölelte David-ot.

- Én sem tudom. De ígérem, hogy visszajövök!- Bubu. Összepakoltak, elköszöntek és elindultak! Timy, David, Franky és én velük mentünk, vagyis inkább mi vittük el őket… Út közben mindannyian rákezdtünk:

- Nem hagyhattok itt!

- Majd beszélek én a szüleiddel!- Franky.

- Még csak az kéne! Már így is ki volt akadva, hogy ellent merek neki mondani…

- Jó, de ha látják, hogy mennyire hiányzunk nektek, és, hogy mennyire szeretünk titeket tuti, hogy visszajöhettek!

- Reméljük!- sztereóban. Szép lassan odaértünk… elköszöntünk, és szomorúan, hulla csendben jöttünk haza…

Már két napja, hogy elmentek! Mindenkinek nagyon hiányoztak! De mindennap telefonon beszéltünk. Meg is említettük nekik, hogy nagyon hiányoznak a fincsi kaják, amikkel vártak minket, amikor hazaértünk! XD

Olyan csendes lett a ház nélkülük… L