Miután Timy ki homokozta magát, mindenki a pad köré gyűlt, csak Timo és én ültünk a hintán (imádok hintázni, gyerekkorom legszebb pillanatai), csörgött a telefonom… A papa volt az, hogy kimegyünk-e a szőlőbe, mert Jan-nak innia kell a borból! De túl sokan voltunk, és a bátyám Pécsen volt, a szomszéd (Zsolti), még aludt… A többiek… Másnaposak!!! Csak én vihettem őket, de, mint már mondtam túl sokan voltunk, így csak három-négy embert vihettem magammal… Janß őt mindenféleképpen! Timoß- a másik, akit a papa külön kért… Timy és Linkeß ők nagyon akartak jönni…

Pár perc alatt ott is voltunk Vargán, és az utat még mindig nem csinálták, annyira rossz, hogy kirázza a fogadból a tömést (persze csak akkor, ha van)! Borzalmas… Megcsodálták a pincét, és Jan már ivott is!!! Nem is értem, hogy tud ennyit inni valaki… Jó lehet, hogy én is tudnék, de neki meg sem kottyant! Mindenki megkóstolta, csak én nem, mert mesélték többen, hogy a rendőrök mindenhol ott vannak… :S

Aztán jöttek az oklevelek, aranyérmek… Sokkal több volt neki belőlük, mint mikor elmentem, nem is csoda!!! Ilyen jó minőségű bort… Imádom… Egyszer mindenkinek meg kell kóstolnia!!!

- Vigyetek belőle, oda, hogy a németek is lássák, nem is olyan bénák a magyarok!- papa.

- Nem tudom! Nem biztos, hogy átvihetjük a határon… És akkor vissza kellene jönnünk…

- Értem én! Semmi gond! De hol vannak a többiek?

- Ott maradtak a faluban! Elvileg a többiek vigyáznak rájuk…J

- Te megbízol azokban?

- Nem tehetek mást, meg aztán csak nem annyira hülyék, hogy hagyják magukat rábeszélni a falusi marhaságokra!

- A városiak sok mindenre képesek….

- Ezt, hogy érted?

- Majd elmesélem…

- Jó!- kicsit furán… Voltunk ott egy-két órát, és már mentünk is haza. Már mind becsomagoltak, David megbarátkozott a kutyusommal, jó az igaz, hogy vele nem nehéz! És lebirkózott!!! (mm a kutyám) Ott ugrált rajtam, meg David-on… A többiek ott ültek a hintán és röhögtek… Kösz szépen az együttérzést!!! Bubu észrevette a lovakat, amik a házunk mögött valahol legelésztek, ő azokat csodálta. Jan  meg nem tudta befogni a száját, egészen addig a borról beszélt, amíg el nem indultunk a repülőtérre. Borzalmas! Még soha nem beszélt ennyit…