Kimentem a postaládához, és újságírók, fényképesek hada fogadott odakint… Nem tudom, hogy miért, hiszen már régóta tudtak a kapcsolatainkról, nem értem… Szépen nyugisan kivettem a leveleket a ládából, és visszamentem.

- Mi ez a nagy nyüzsi ott kint?- Franky törülközőben.

- Nem tudom. Egy csomó fényképes meg újságíró van kint. Nem foglalkoztam velük, csak visszajöttem.

- Nem is baj az! Jól tetted. De azért engem is érdekelne, hogy miért vannak kint…- Juri.

- Kimenjek? Megkérdezzem, hogy mi van?- Jan.

- Először is öltözz át! Másodszor meg nem kell. Majd megtudjuk az újságból…- Juri.

- Jah! Tényleg át kéne öltözni… Csak annyira kényelmes…- Jan.

- Menj mááár!- mindenki.

- Jó van! Na!- Jan és ment is föl…

Elkezdtem kibontogatni a számlákat, addig a többiek az újságokat bújták:

- Megvan! Itt a cikk: Eltűntek A Pan!ik-os fiúk?!- Timo.

- Mi?

- Bla, bla, bla… Öööö… A rajongók kint várták őket az x nevű hotel előtt, de nem jöttek! Eltűntek! Elvileg egy fotózáson kellett volna megjelenniük, de sehol senki…- Timo. Felnéztem a számlák halmaza alól:

- Mi? Ez most miattam? De én nem akartam, hogy ránk akaszkodjanak…

- Tudjuk mi is! De Juri, semmi extrát nem ígértél a rajongóknak, ugye?- David.

- Nem!- hangzott a válasz.

- Akkor meg, minek így felkapni a vizet! Majd leszállnak rólunk!- Linke.

- Jó! És ha mindenhova követni fognak, hogy hol voltunk?- Franky.

- Várjatok! Majd beszámolunk róla a Bravo-nak. Egy kis plusz pénz az infókért!- Juri.

- Ok!- srácok.

- Akkor ez megoldva! De mennünk kéne a stúdióba…- Juri.

- Hát már itt van az ideje!- Linke.

- De a lemez már készen van!- Timo és David egyszerre.

- Szerintem menjünk el, és a legnagyobb rajongóinkkal meghallgattatjuk, és az ő kritikájuk alapján dolgozunk, vagy nem…- Franky egy puszit nyomva Bubu arcára.

- És kik a legnagyobb rajongóitok?- Betty, az orrát David orrához nyomva (eszkimó puszi XD).

- Na vajon?- David.

- Én nem megyek, már ha hívnátok… Itt vannak a számlák, most ezzel el vagyok foglalva- én.

- L Akkor jó munkát, kiscsillag- Bubu. És már nem is volt senki sem a házban rajtam kívül. Elkezdtem komolyabban foglalkozni a számlákkal és a szemem majd kiugrott a helyéről…

- 500 euró?! Csak a vízszámla?!- és bejött Hannah.

- Mi 500 euró? A vízszámla?!- csodálkozott ő is egy sort. – Akkor a többi mennyi lesz?

- Nem tudom, de hogy nem bírjuk kifizetni az tuti!

- Miért nem?

- Mert csak mi fizetünk a házra, lányok, most az utóbbi időben te is! De akkor sem megy ez így!

- De a fiúk miért nem?

- Amikor először akartak nemet mondtunk, most meg hogy nézne az ki, hogy: Hé, fiúk nem akarnátok ti is a házra fizetni?

- Igaz! De itt élnek veletek, velünk.

- Hát, ja! De ez akkor is sok, vissza kell venni a bulizásból, bakker, pedig már a plusz pénzem is idejön…

- Milyen plusz pénz?

- Amit az apartmannal keresek! És a többi számlát megnézni se merem!

- Na, gyerünk együtt megcsináljuk!

- Oksza…- szomorú hangon.  Gondolhatjátok, hogy a villanyszámla, meg ezek még drágábbak voltak, már téptem a hajam!!! És Hannah is! Pedig ő nagyon nyugodt lélek és mégis majdnem kihullott a hajunk! Aztán megjöttek a fiúk…